Az erőről beszélhetünk úgy, mint egy olyan tapasztalatról, amely egy bizonyos technika alkalmazásakor, különleges körülmények eredményeként mutatkozik meg, és valamilyen módon láthatóvá válik. Ugyanakkor lehet egy érzet is, ami bizonyos gyakorisággal elkezd feltűnni, amíg állandóvá és fejlődővé nem válik.
Mindez a hittől függ, a hit pedig attól függ, hogy kitartunk-e egy bizonyos irány mellett, amelybe cselekvéseink láncolatát visszük, akkor is, ha levertek vagyunk, akkor is, ha gyengének érezzük magunkat, akkor is, ha nincs energiánk stb.
Ha választasz egy utat, ami számodra megfelelőnek tűnik és kitartasz mellette, kitartasz akkor is, amikor egy nap leverten ébredsz, vagy amikor elhagy a párod, amikor megcsal, amikor valami szerelmi konfliktusod van, fenntartod, és mindent felteszel erre az irányra, akkor feltűnik egy jelenség, amit belső hitnek nevezünk. És ez a jelenség erőként mutatkozik meg. Minden azon múlik, hogy választasz-e egy irányt, és fenntartod-e, történjen bármi is.
És ne mondd ezt: ahhoz, hogy fenntarthassam az irányt, meg kell jelennie az erőnek. NEM. Éppen ellenkezőleg. Az erő megjelenésének a feltétele, hogy fenntarts egy irányt.
Az iránynak olyannak kell lennie, ami pozitív számodra és mások számára. Ha valaki alkoholista, és egy nap azt mondja, „nem iszom többé”, ez jó neki, és nyilván másokra is hatással lesz. Ha fenntartja az irányt, biztos, hogy az első napokban levert lesz, és nem jelenik meg az erő, egyedül fogja érezni magát, azt érzi majd, hogy magára hagyták a barátai, az ellenségei, Isten és az egész világ. De kitart az irány mellett…
Ezt az erőfeszítést meg kell tenni. Áttörni egy határt. Az agykéreg egy akarati erőfeszítése. Ez elkerülhetetlen.(Silo, 2000)
