A következő címkéjű bejegyzések mutatása: találkozó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: találkozó. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

Az Alapelvek

Felemelő volt nekem a tegnapi találkozó: a ceremóniák nagyon mélyen megérintőek, a köztünk lévő kapcsolat nagyon könnyed és közeli, és az elmélkedés az Alapelvekről nagyon érdekes.

Elhatároztuk, hogy egy hétig az első Alapelvvel fogunk dolgozni.

Bemásolom ide, amit olvastunk, hogy mindenkinek meglegyen, és mindenki be tudjon kapcsolódni ebbe a munkába, aki akar:


Az érvényes cselekedet elvei
(Belső tekintet, XIII. fejezet, Az alapelvek és A Közösség könyve)

Bevezetés
Ahogy azt a legrégebbi történelmi kinyilatkozások is tanúsítják, az ember mindig is rendkívüli jelentőséget tulajdonított annak, hogy megkülönböztesse az igazat a tévestől, a jót a rossztól, a helyes gondolkodást és viselkedést a helytelentől. Más szavakkal minden kultúra igyekezett meghatározni a tagjai számára a helyes erkölcs kódexét.

Az erkölcsi kódexek kérdésköre nem a filozófusok privilégiuma, hiszen a létezésünk szempontjából alapvető fontosságú témáról van szó. A jóról és a rosszról alkotott nézőpontunk nem csak a jelenlegi helyzetünkre van közvetlen hatással, hanem életünk irányára is.

Nekünk, akiket a belső fejlődés érdekel nagyon fontos, hogy rendelkezzünk egy értékrendszerrel, egy erkölcsi kódexszel, amely összhangban van az élet törvényeivel, és nem azokkal ellentétes irányba halad. Egy egyetemes normáról beszélünk, amely minden emberi lény számára érvényes.

Számunkra ezek a normák az Alapelvek.

Az Alapelvek segítenek, hogy az élet különböző helyzeteiben kiválasszuk a legmegfelelőbb hozzáállást és cselekvési módot, annak érdekében, hogy személyesen fejlődjünk, hogy fejlődjenek a hétköznapi kapcsolataink és, hogy egy olyan világot építsünk, amely összhangban áll a legmélyebb törekvéseinkkel.

Kifejtés
„Más lesz az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásunk, amikor a belső felismerés villámként hasít belénk.
Ha lassan haladsz lépésről lépésre, elmélkedsz a mondottakon és a még elmondandókon, az értelemürességet értelemmé változtathatod. Nem közömbös, hogy mit kezdesz az életeddel, mely törvényeknek van alávetve, s melyben különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésedre. Én nem szabadságról beszélek. Felszabadulásról, mozgásról, folyamatról beszélek. A szabadságról nem mint valami nyugalomban lévő dologról beszélek, hanem mint fokozatos szabaddá válásról, ahogyan az szabadul fel az út terhe alól, aki városa felé közeledik. Tehát „az, amit tenni kell” nem egy távoli, érthetetlen és konvencionális erkölcstől függ, hanem törvényektől: az élet, a fény és a fejlődés törvényeitől.
Íme, itt vannak az úgynevezett „Alapelvek”, melyek segíthetnek a belső egység keresésében:
1. A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.

2. Amikor valamit egy cél felé erőltetsz, ellenkező eredményt érsz el.

3. Ne szállj szembe egy nagy erővel; vonulj vissza, amíg meg nem gyengül, és akkor haladj elszántan előre.

4. A dolgok akkor működnek jól, amikor együtt és nem egymástól elszigetelten haladnak.

5. Ha neked egyaránt megfelel a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, felülkerekedtél az ellentmondásokon.

6. Ha hajszolod az élvezeteket, a szenvedéshez láncolod magad. De amíg nem okozol kárt az egészségednek, élvezz gátlások nélkül, amikor arra alkalom nyílik.

7. Ha hajszolsz egy célt, leláncolod magad. Ha mindent úgy viszel véghez, mintha önmagában cél lenne, akkor felszabadítod magad.

8. Akkor szünteted meg konfliktusaidat, amikor legmélyebb gyökerükben érted meg őket, és nem amikor meg akarod őket oldani.

9. Amikor másoknak ártasz, leláncolod magad, de ha nem ártasz senkinek sem, szabadon tehetsz, amit akarsz.

10. Amikor úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, felszabadítod magad.

11. Nem számít, melyik oldalra állítottak az események. Ami számít, az az, hogy megértsd: te nem választottad egyik oldalt sem.

12. Az ellentmondást valamint az egységet hordozó cselekedetek felhalmozódnak benned. Ha belső egységed cselekedeteit ismétled, akkor semmi sem állíthat meg téged.

Olyan leszel, mint egy természeti erő, melynek semmi nem állja útját. Tanuld meg megkülönböztetni a nehézséget, a problémát és az akadályt az ellentmondástól. Míg az előbbiek mozgásba hoznak vagy ösztökélnek, ez utóbbi megbénít és ördögi körbe zár.

Amikor nagy erőt, örömet és jóságot találsz szívedben, vagy szabadnak és ellentmondásoktól mentesnek érzed magad, azonnal mondj köszönetet ezért bensődben. Amikor az ellenkezője történik veled, kérj hittel, és mindaz a hála, melyet addig felhalmoztál, átváltozva és gazdagabban tér vissza hozzád.”Javaslat az Alapelvekkel való munkához:

Javasolt a Bevezető elolvasása, és minden Alapelv ismerete.
Ezután válasszunk ki egyet, és elmélkedjünk rajta egy ideig (minimum egy hétig).
Természetesen a másokkal való véleménycsere alapvető fontosságú.

Példák az elmélkedésre:
1. Világosan rámutat az adott Alapelv jelentőségére, ha megvizsgáljunk az életünk azon pillanatait, amelyekben nem ismervén az Alapelvet, azzal ellentétesen cselekedtünk.
2. Ennél még érdekesebb, ha jelenlegi helyzetekről elmélkedünk, és tanulmányozzuk, milyen szenvedést okoz nekünk és a hozzánk közel állóknak, ha nem vesszük figyelembe az Alapelvet.
3. Ha már foglalkoztunk egy Alapelvvel, például a heti találkozó alkalmával, próbáljunk elmélkedni róla naponta pár percet elalvás előtt! Gondoljuk át a nap során felmerült nehézségeket, és próbáljunk kapcsolatot teremteni ezek és az Alapelv között!
Így olyan jövőbeli helyzetekben, amelyekben hasonló problémával találjuk szemben magunkat, könnyebben túl tudunk majd lépni rajtuk. A nap pozitív pillanatait is gondoljuk át, és vizsgáljuk meg, hogy azoknak közük volt-e valamely Alapelv gyakorlati alkalmazásához!
4. Ha már előrehaladtunk az Alapelvek megértésében, kiválaszthatunk egy helyzetet, és elmélkedhetünk róla úgy, hogy az összes Alapelvet sorra vesszük, és kiválasztjuk azokat, amelyek a leginkább tisztázzák számunkra a szóban forgó helyzetet.

1. Az alkalmazkodás elve„A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.”

Ez az Alapelv rámutat, hogy ha előre ismerjük egy esemény kimenetelét, a helyes hozzáállás az, ha a lehető legmélyebben elfogadjuk azt, és így még a kellemetlen helyzetből is megpróbálunk előnyt kovácsolni. Arról van szó, hogy nem jó szembeszállni az olyan helyzetekkel, amelyek elkerülhetetlenek. Ha az emberi lény például azt hitte volna, hogy a betegségek elkerülhetetlenek, az orvostudomány soha nem fejlődött volna. Köszönhetően annak a szükségletnek, és lehetőségnek, hogy az ember megoldja a problémáit az emberiség fejlődik. Ha egy ember magára marad a sivatag közepén, vajon elkerülhetetlen-e, hogy meghaljon? Az illető erőfeszítést tenne, hogy megoldást találjon a helyzetére, és ezért rátalálna egy oázisra, vagy legalábbis könnyebben találna rá, ha minden rendelkezésére álló eszközt felhasználna ahhoz, hogy messzire ellásson. Ezt az Alapelvet tehát akkor használjuk megfelelően, ha az elkerülhetetlen helyzetekben alkalmazzuk.


2012. április 28., szombat

2012. április hó utolsó találkozója.

Tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hogy melyik hónap melyik találkozója… De hát nem lehet minden találkozó annyira különleges, hogy külön címet tudjunk neki adni... Azt hiszem ez az Üzenet találkozó pont attól volt különleges, hogy teljesen átlagos volt. Mindig keressük az extravagáns és egyedi dolgokat, de olyan jól tud esni az átlagos, a megszokott. Én, bár tudom, hogy mire számíthatok csütörtökönként 7-től, mégis hétfő reggeltől már ezt várom. Nem is tudom megfogalmazni, hogy miért. Talán csak mert egy biztos pont az életemben, talán, mert tudom, hogy ott nem kell a kényelmetlen álarcokat és szerepeket magamra öltenem. Vagy azért, mert az apró pici tapasztalataimat, amiket egy-egy ceremónia alatt átélek, megoszthatom a többiekkel. És érzékelhetem, hogy nem vagyok egyedül. Hát ilyen volt ez a találkozó is.
Csináltunk egy Szertartást meg egy Jóllét ceremóniát.  Aztán beszélgettünk még egy kicsit a múltheti találkozóról, meg a kérések estéjéről. És mivel más dolgunk nem volt, lassacskán haza is mentünk. (Ki-ki a saját kis tapasztalataival a "zsebében")
(muszáj megemlítenem, hogy mindenki nagy sajnálatára ezen az estén nem volt házi sütemény... Na de majd a jövőhéten!!!)

2011. április 8., péntek

Silo Üzenete azoknak szól, akik a kudarcot hordozzák szívükben.

Silo'nun Mesajı kalbinde başarısızlığı taşıyanlar içindir.
Mindjárt megyek Törökországba, úgyhogy a találkozók Fanninál leszenk, de majd próbálunk skype-on részt venni...mint ahogy most Juci volt itt a találkozón vagyis ő Isztambulban, mi Budapesten és mégis együtt.
Csináltunk ceremóniákat, sok mindenkinek van szüksége jóllétre...
"Elzarándokultunk" Punta de Vacas-ba is. Meghallgattuk Silo első beszédét A szenvedés gyógyítását. Idemásolok egy részt: 
 Volt egyszer egy vándor, aki hosszú utazás előtt állt. Így hát szekér elé fogta a lovát, és nekivágott a hosszú útnak egy távoli cél felé, melynek eléréséhez egy meghatározott idő állt rendelkezésére. Lovát elnevezte Szükségnek, szekerét Vágynak, az egyik kereket Élvezetnek, a másikat pedig Fájdalomnak. A vándor tehát vezette szekerét jobbra, balra, mindig a cél felé tartva. Minél gyorsabban haladt a szekér, annál gyorsabban forogtak az Élvezet és a Fájdalom kerekei, hiszen egyazon tengelyhez voltak rögzítve, így vezetve a Vágy szekerét. Mivel az utazás hosszú volt, vándorunk elunta magát. Ezért aztán úgy döntött, hogy feldíszíti szekerét, megszépíti sok gyönyörűséggel. Úgy is tett. Ám minél szebben lett feldíszítve a Vágy szekere, annál nehezebb lett a Szükség számára. Így a kanyarokban és a meredek dombokon a szegény állat teljesen kimerült, és nem tudta tovább húzni a Vágy szekerét. A homokos utakon az Élvezet és a Szenvedés kerekei a talajba mélyedtek. Így a vándor egy napon kétségbeesett, mert az út nagyon hosszú volt, és ő oly messze volt céljától. Azon az estén úgy döntött, hogy elmélkedni fog, és ekkor meghallotta öreg barátja nyerítését. Megértette az üzenetet, és másnap reggel leszedte a díszeket, megfosztotta a szekeret súlyaitól, és ezen a reggelen nagyon korán vidáman ügetésre fogta lovát, és megindult úti célja felé. Azonban addigra már pótolhatatlan időt veszített. Aznap este újra gondolkodóba esett, és barátja új figyelmeztetéséből megértette, hogy ezúttal kétszerte nehezebb feladat vár rá, mely lemondást jelent. Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön, amíg célba nem ért.

Tovább a teljes beszédre
és még egy a megbékélésről

Mi a vágy? Mit jelent az, hogy emeld fel a vágyaidat? Mi az a cél, ahová a lovas is tart? 
Az egész beszélgetés  abból a mondatból indult, amin a Szertartás alatt meditáltunk: 
Tanuld meg legyőzni a fájdalmat és a szenvedést magadban, a hozzád közelállókban és az emberi társadalomban. ( Silo Üzenete, Az Út) 

Ez a mi témánk...nagyon érdekes ezen elmélkedni...

2011. március 19., szombat

Önfelszabadítás találkozók a Parkban


Ahogy az a meghívóból is kiderül Önfelszabadítás találkozók indulnak a Parkban, amire mindenkit nagyon nagyon nagy szeretettel várunk. Foglalkozunk a relaxációval, lesz pszichofizika, önéletrajz írás, katarzis, transzferencia. És persze sok sok véleménycsere. Szóval gyertek minél többen! Ha valaki szeretné előre átlapozni, megnézni, hogy hogy is néz ki ez az egész, esetleg elkezdeni, akkor az bátran megteheti, mivel letölthető innen.

2011. március 18., péntek

Csodák 2,5.

A tegnapi üzenet találkozón csináltunk egy Szertartást és aztán egy Jóllétet.
Sokat beszélgettünk a hétvégi elvonulásról.
Aztán pedig olvastunk a Könyvből.  Először folytatni akartuk ott, ahol az utolsó találkozón abbahagytuk. Azt hiszem a VIII. fejezet jött volna Az erő irányítása. Aztán felmerült, hogy olvassuk el az alapelveket. De aztán valahogy egy harmadik fejezetet olvastunk a belső állapotokról... biztos nem véletlenül...Nem másolom ide, mert egy elég hosszú fejezetet, és van egy nagyon szép kép, amit ez alapján készített Rafael Edwards és a címe az, hogy El arbol de la vida ( Az életfa)
 Valahogy nagyon tiszta lett, hoyg az ember mindig választ, mindig van legalább két út...az Igen és a Nem útja...Silo Madridban 1981-ben elmondott beszédének egy részlete jutott eszembe...ami gyakorlatilag egy nyilvános ceremónia volt. Ezt sem másolom ide, hanem inkább nézzétek meg videón, ha mondjuk eljöttök csütörtökön az egyik találkozóra...
Ja, azt elfelejtettem, hoyg tegnap kicist nemzetközi találkozó volt egy kicsit, mert az elején skype-on összekapcsolódtunk Ankarával, ott állomásozik Juci éppen, és ott vannak még jó páran Spanyolországból meg Hollandiából is, és persze török barátok is. Ott is azért szerveződnek találkozók, mindenféle események hogy Silo Üzenete eljusson azokhoz, akik keresnek.

2011. február 23., szerda

Régóta nem írtunk, és ennek oka van ...

...és nem az az oka, hogy semmi nem történik, hanem éppen az, hogy rengeteg minden. Persze lehet, hogy ezt csak én érzem így...
Hát először is, minden csütörtökön találkozunk. Volt ceremónia Jóllét is, és Szertartás is, elküldtük a legjobb kívánságainkat azoknak, akikről úgy szükségük van erre, és olvastunk Silo Üzenetéből is, pontosabban az Útból.
Egészen pontosan  következő mondatokat próbáltuk megfejteni:


"Ha azt hiszed, hogy az életed a halállal véget ér, akkor nincs értelme annak, amit gondolsz, amit érzel és amit cselekszel. Minden az ellentmondásban és a szétesésben végződik.
Ha azt hiszed, hogy az életed nem ér véget a halállal, akkor meg kell egyeznie annak, amit gondolsz, amit érzel és amit cselekszel. Mindennek az egység, az összhang felé kell haladnia."


Nem könnyű...pl. hogy mennyire sokkoló az embernek, és milyen misztikus is az, hogy valaki az egyik pillanatban létezik, és aztán a másik pillanatban már nem, és persze fordítva is, hogy az egyik pillanatban még nem létezik, és aztán meg igen. Silo tanításának a halálhoz való viszony központi témája...
Szó volt a valóságról is, hogy mennyire meghatározza  kultúra, a neveltetésünk, a kialakulásunk azt, hogy mit hogyan észlelünk valóságosnak, és persze még a csekélyke hatósugarú kevés számú érzékszervünk is korlátozza ezt. Mi van ha más kultúrákban az emberek teljesen másképpen strukturálják a valóságot, számukra más dolgok valóságosak, mint nekünk, és milyen érdekes lenne ezeket a határokat kitágítani, és újfajta módon szemlélni a világot. Ha pl. az embernek valamilyen nagyon erős tapasztalata van, akkor az nagyon valóságos, és hat rá, akkor is ha az esze azt mondja, hogy ez csak egy álom, vagy hallucináció. Szóval ilyenek mentek: klinikai halál, testen kívüli élmények, álmok, varázslók meg mindenféle, és főleg az, hogy vágysz-e olyan tapasztalatra, ami túlmutat a testen, túlmutat a halálon. Elég durva beszélgetés volt :)
...és ez még csak a legutolsó találkozó, amit leírtam...
Előtte volt a ceremónia a Szabadság téren, hogy kifejezzük szolidaritásunkat az egyiptomiakkal. Engem nagyon megérintett, részben azért is, mert voltak velünk itt élő egyiptomiak, és azért is mert ami zajlik most az arab világban az valami nagyon jelentős dolog, és nagyon szép volt ott állni a Szabadság (!) téren, és azt kívánni, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, és az ember felszabadulása irányába mutasson...
...szerveztünk vetítést az albertirsai Művelődési Házba, hogy bemutassuk a "szomszédainknak", a Mikebudai Park szomszédainak a Parkot, ezt a fajta szellemiséget, a terveinket. Éppen ideje volt, hiszen már egy éve ott a Park. Ez is nagyon különleges volt, és nagyon kedves volt mindenki már a plakátozás és szórólapozás során is, és aztán a résztvevők egy része eljött velünk a Parkba megnézni, teázni, beszélgetni, és kipróbálni egy ceremóniát, ami ahhoz a tapasztalathoz kapcsolódik, amiről a filmben és mindig annyi szó esik, ami összeköt, ami átalakít...
és most jön a következő vetítés mindjárt:  
március 4.  20.00 Vörösmarty Mozi

Aztán lesz szeminárium a belső erőről...aztán szeretnénk menni Törökországba, Üzenet közösségeket építeni, segíteni, tapasztalatokat szerezni. De majd belejövünk a blogírásba, és akkor nem kell így ömlesztve írni mindenről :) Köszönet Genti Zsuzsinak, aki segít, ő már profi ebben :)

2011. február 6., vasárnap

Első fejezet, melyben

a Tátra utcai zarándokok publikussá teszik blogjukat(hurrá!), és kiderül az is, hogy miért okozott kisebb vitát az indiánok látása.

A találkozót a már jól megszokott teázással és az elfogyni nem akaró kekszek-rágcsák ropogtatásával kezdtük. Aztán, mikor mindenki megérkezett,- hiszen nem is lenne igazi találkozó, ha valaki arról nem késne- csináltunk egy ceremóniát, aminek neve Szertartás. (Ennek a problémakörére most nem térnék ki, de nyugalom, a találkozóink egyikén már sikeresen megvitattuk ezt is.) Szóval a ceremónia után nekiláttunk olvasgatni a könyvből. Szépen sorban haladunk már egy ideje, semmivel sem rohanva, így ma a 4. fejezetre, a Függőségre, illetve az 5. fejezetre, Az értelem megsejtésére került sor. Hosszan beszélgettünk arról, hogy biztos-e, hogy semmi sem függ tőlem- mármint, hogy az adott személytől- és hogy, ki lehet-e találni valami olyat, amit még soha senki, illetve ki tudunk-e lépni abból a zárt egészből, amibe a társadalmi rendszer tett/zárt minket. Sőt, felmerült a kérdés, hogy a sok „mindez semmit sem igazol” után mikor jön el a „ez mindent-vagy legalább valamit- igazol rész. (Szerencsére egyik zarándokunk bátran állította, hogy egyszer eljutunk addig is... Hiszen a belső felismeréshez mindenki eljut aki „gondosan elmélkedik, alázatosan keresve.” ) Előjöttek emlékek, gyerekkori elképzelések, ábrándok, logikai bukfencek, láthatatlan ufók, szörnyek, bolygók, galaxisok… Tehát minden, ami egy átlagos beszélgetés témája lehet… Hogy hogyan jutottunk el a címben említett indiánokig, már nem tudom. De az biztos, hogy hosszasan beszélgettünk arról, hogy az indiánok mit is gondolhattak, amikor megjelent az első hajó a semmiből. Mikor vették észre, észre vették-e, meg tudták-e magyarázni, természetfelettinek tartották-e vagy csak egy sima farönknek…? És ha nem látták- mint ahogyan az egy novellában olvasható, bár lehetséges, hogy ott pusztán metaforikus jelentéssel bír- akkor ki tudja, hogy nem látták? Ki állíthatja azt, hogy nem látták? Hogyan lehetne ezt ma modellezni? Hiszen ma már a memóriánkban annyi minden van, aligha találunk egy tárgyat, ami teljesen ismeretlen és semmihez sem köthető, semmihez sem hasonlítható. Tehát az is lehet, hogy ezt sosem tudjuk meg. És mivel mi sem jutottunk konkrétumra, könnyedebb vizekre eveztünk- pont, mint ahogyan az indiánok is tették valószínűleg a kenujukkal, hogy ne kelljen látniuk azt a Valamit(hajót), Ha és amennyiben látták egyáltalán. Beszéltünk még kispolskikról, öregfiatokról és a közlekedés rejtelmeiről Budapesten, majd szépen lassan, mint ahogy ez kiderül utolsó-autós-térképes- témánkból, mindenki elindult haza.
Ide kapcsolódó részek a Silo Üzenete c. könyvből:

IV. A FÜGGŐSÉG
Második nap:

1. Mindaz, amit teszek, érzek vagy gondolok, nem tőlem függ.

2. Változékony vagyok, és a környezet hatásától függök. Amikor meg akarom változtatni a környezetet vagy az „énemet”, a környezet változtat meg engem. Így a város vagy a természet felé fordulok, a társadalmi kiutat keresem vagy egy olyan új küzdelmet, mely igazolná létemet. Minden esetben a környezet késztet arra, hogy egyik vagy másik magatartást válasszam. Így érdekeim és a környezet itt tartanak.

3. Tehát azt mondom, mindegy, ki vagy mi dönt. Ilyenkor azt mondom, élnem kell, ha már abban a helyzetben vagyok, hogy élek. Ezt mondom, de nincs semmi, ami ezt igazolná. Dönthetek, habozhatok vagy egy helyben maradhatok. Mindenesetre az egyik dolog átmenetileg jobb, mint a másik, de végeredményben nincs „jobb” vagy „rosszabb”.

4. Ha valaki azt mondja nekem, hogy az, aki nem eszik, meghal, azt válaszolom majd neki, hogy ez valóban így van, és szükségleteinél fogva kénytelen enni, de azt nem teszem hozzá, hogy az evésért folytatott küzdelme igazolná létét. Mint ahogyan azt sem mondom majd, hogy mindez rossz. Csupán annyit mondok, hogy egyéni vagy közösségi szempontból a fennmaradáshoz szükséges tényrıl van szó, mely azonban egyszerre értelmét veszti, amikor az ember elveszti a végső csatát.

5. Ezenkívül azt is mondom, hogy küzdelmükben közösséget vállalok a szegényekkel, kizsákmányoltakkal és üldözöttekkel. Azt mondom majd, hogy ezzel az azonosulással „megvalósítom önmagam”, de rögtön megértem, hogy mindezzel semmit sem igazolok.

V. AZ ÉRTELEM MEGSEJTÉSE
Harmadik nap:

1. Néha elıre láttam olyan eseményeket, melyek később bekövetkeztek.

2. Néha felfogtam egy-egy távoli gondolatot.

3. Néha olyan helyeket írtam le, melyeken sosem jártam.

4. Néha pontosan elmeséltem valamit, ami a távollétemben történt.

5. Néha végtelen öröm ragadott el.

6. Néha elöntött egy teljes felismerés.

7. Néha egy mindent felölelő, tökéletes egyesülés ragadott magával.

8. Néha, véget vetve az ábrándozásnak, a valóságot új módon láttam.

9. Néha úgy tűnt, újra látok valamit, amit pedig először láttam.

…És mindez elgondolkodtatott: világossá vált számomra, hogy ezen tapasztalatok nélkül nem léphettem volna ki az értelemürességből.

És a novella az indiánokról (angolul)

Szolidaritás az egyiptomi tüntetőkkel!

Pont a jövő heti Üzenet-találkozó előtt lesz egy közös ceremónia, kérés, hogy minden a legjobban alakuljon Egyiptomban. Szóval mi is ott leszünk, és utána kezdjük a találkozót.
A Szabadság téren lesz a ceremónia 18 órakor, és a Tahrir jelentése, ahol a több százezer egyiptomi tüntet Felszabadulás. Ez elég jó...nekem segít összekapcsolódni ezzel az üggyel, és elküldeni a legjobb kívánságainkat.
Van egy videó a youtube-on, amit egy egyiptomi lány vett fel, hogy felszólítsa  honfitársait, hogy menjenek az utcára a jogaikért, a szabadságért, és van benne egy mondat, amit kicsit magamra vettem, hogy én is menjek ki az utcára és fejezzem ki a szolidaritásomat.