A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

Az Alapelvek

Felemelő volt nekem a tegnapi találkozó: a ceremóniák nagyon mélyen megérintőek, a köztünk lévő kapcsolat nagyon könnyed és közeli, és az elmélkedés az Alapelvekről nagyon érdekes.

Elhatároztuk, hogy egy hétig az első Alapelvvel fogunk dolgozni.

Bemásolom ide, amit olvastunk, hogy mindenkinek meglegyen, és mindenki be tudjon kapcsolódni ebbe a munkába, aki akar:


Az érvényes cselekedet elvei
(Belső tekintet, XIII. fejezet, Az alapelvek és A Közösség könyve)

Bevezetés
Ahogy azt a legrégebbi történelmi kinyilatkozások is tanúsítják, az ember mindig is rendkívüli jelentőséget tulajdonított annak, hogy megkülönböztesse az igazat a tévestől, a jót a rossztól, a helyes gondolkodást és viselkedést a helytelentől. Más szavakkal minden kultúra igyekezett meghatározni a tagjai számára a helyes erkölcs kódexét.

Az erkölcsi kódexek kérdésköre nem a filozófusok privilégiuma, hiszen a létezésünk szempontjából alapvető fontosságú témáról van szó. A jóról és a rosszról alkotott nézőpontunk nem csak a jelenlegi helyzetünkre van közvetlen hatással, hanem életünk irányára is.

Nekünk, akiket a belső fejlődés érdekel nagyon fontos, hogy rendelkezzünk egy értékrendszerrel, egy erkölcsi kódexszel, amely összhangban van az élet törvényeivel, és nem azokkal ellentétes irányba halad. Egy egyetemes normáról beszélünk, amely minden emberi lény számára érvényes.

Számunkra ezek a normák az Alapelvek.

Az Alapelvek segítenek, hogy az élet különböző helyzeteiben kiválasszuk a legmegfelelőbb hozzáállást és cselekvési módot, annak érdekében, hogy személyesen fejlődjünk, hogy fejlődjenek a hétköznapi kapcsolataink és, hogy egy olyan világot építsünk, amely összhangban áll a legmélyebb törekvéseinkkel.

Kifejtés
„Más lesz az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásunk, amikor a belső felismerés villámként hasít belénk.
Ha lassan haladsz lépésről lépésre, elmélkedsz a mondottakon és a még elmondandókon, az értelemürességet értelemmé változtathatod. Nem közömbös, hogy mit kezdesz az életeddel, mely törvényeknek van alávetve, s melyben különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésedre. Én nem szabadságról beszélek. Felszabadulásról, mozgásról, folyamatról beszélek. A szabadságról nem mint valami nyugalomban lévő dologról beszélek, hanem mint fokozatos szabaddá válásról, ahogyan az szabadul fel az út terhe alól, aki városa felé közeledik. Tehát „az, amit tenni kell” nem egy távoli, érthetetlen és konvencionális erkölcstől függ, hanem törvényektől: az élet, a fény és a fejlődés törvényeitől.
Íme, itt vannak az úgynevezett „Alapelvek”, melyek segíthetnek a belső egység keresésében:
1. A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.

2. Amikor valamit egy cél felé erőltetsz, ellenkező eredményt érsz el.

3. Ne szállj szembe egy nagy erővel; vonulj vissza, amíg meg nem gyengül, és akkor haladj elszántan előre.

4. A dolgok akkor működnek jól, amikor együtt és nem egymástól elszigetelten haladnak.

5. Ha neked egyaránt megfelel a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, felülkerekedtél az ellentmondásokon.

6. Ha hajszolod az élvezeteket, a szenvedéshez láncolod magad. De amíg nem okozol kárt az egészségednek, élvezz gátlások nélkül, amikor arra alkalom nyílik.

7. Ha hajszolsz egy célt, leláncolod magad. Ha mindent úgy viszel véghez, mintha önmagában cél lenne, akkor felszabadítod magad.

8. Akkor szünteted meg konfliktusaidat, amikor legmélyebb gyökerükben érted meg őket, és nem amikor meg akarod őket oldani.

9. Amikor másoknak ártasz, leláncolod magad, de ha nem ártasz senkinek sem, szabadon tehetsz, amit akarsz.

10. Amikor úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, felszabadítod magad.

11. Nem számít, melyik oldalra állítottak az események. Ami számít, az az, hogy megértsd: te nem választottad egyik oldalt sem.

12. Az ellentmondást valamint az egységet hordozó cselekedetek felhalmozódnak benned. Ha belső egységed cselekedeteit ismétled, akkor semmi sem állíthat meg téged.

Olyan leszel, mint egy természeti erő, melynek semmi nem állja útját. Tanuld meg megkülönböztetni a nehézséget, a problémát és az akadályt az ellentmondástól. Míg az előbbiek mozgásba hoznak vagy ösztökélnek, ez utóbbi megbénít és ördögi körbe zár.

Amikor nagy erőt, örömet és jóságot találsz szívedben, vagy szabadnak és ellentmondásoktól mentesnek érzed magad, azonnal mondj köszönetet ezért bensődben. Amikor az ellenkezője történik veled, kérj hittel, és mindaz a hála, melyet addig felhalmoztál, átváltozva és gazdagabban tér vissza hozzád.”Javaslat az Alapelvekkel való munkához:

Javasolt a Bevezető elolvasása, és minden Alapelv ismerete.
Ezután válasszunk ki egyet, és elmélkedjünk rajta egy ideig (minimum egy hétig).
Természetesen a másokkal való véleménycsere alapvető fontosságú.

Példák az elmélkedésre:
1. Világosan rámutat az adott Alapelv jelentőségére, ha megvizsgáljunk az életünk azon pillanatait, amelyekben nem ismervén az Alapelvet, azzal ellentétesen cselekedtünk.
2. Ennél még érdekesebb, ha jelenlegi helyzetekről elmélkedünk, és tanulmányozzuk, milyen szenvedést okoz nekünk és a hozzánk közel állóknak, ha nem vesszük figyelembe az Alapelvet.
3. Ha már foglalkoztunk egy Alapelvvel, például a heti találkozó alkalmával, próbáljunk elmélkedni róla naponta pár percet elalvás előtt! Gondoljuk át a nap során felmerült nehézségeket, és próbáljunk kapcsolatot teremteni ezek és az Alapelv között!
Így olyan jövőbeli helyzetekben, amelyekben hasonló problémával találjuk szemben magunkat, könnyebben túl tudunk majd lépni rajtuk. A nap pozitív pillanatait is gondoljuk át, és vizsgáljuk meg, hogy azoknak közük volt-e valamely Alapelv gyakorlati alkalmazásához!
4. Ha már előrehaladtunk az Alapelvek megértésében, kiválaszthatunk egy helyzetet, és elmélkedhetünk róla úgy, hogy az összes Alapelvet sorra vesszük, és kiválasztjuk azokat, amelyek a leginkább tisztázzák számunkra a szóban forgó helyzetet.

1. Az alkalmazkodás elve„A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.”

Ez az Alapelv rámutat, hogy ha előre ismerjük egy esemény kimenetelét, a helyes hozzáállás az, ha a lehető legmélyebben elfogadjuk azt, és így még a kellemetlen helyzetből is megpróbálunk előnyt kovácsolni. Arról van szó, hogy nem jó szembeszállni az olyan helyzetekkel, amelyek elkerülhetetlenek. Ha az emberi lény például azt hitte volna, hogy a betegségek elkerülhetetlenek, az orvostudomány soha nem fejlődött volna. Köszönhetően annak a szükségletnek, és lehetőségnek, hogy az ember megoldja a problémáit az emberiség fejlődik. Ha egy ember magára marad a sivatag közepén, vajon elkerülhetetlen-e, hogy meghaljon? Az illető erőfeszítést tenne, hogy megoldást találjon a helyzetére, és ezért rátalálna egy oázisra, vagy legalábbis könnyebben találna rá, ha minden rendelkezésére álló eszközt felhasználna ahhoz, hogy messzire ellásson. Ezt az Alapelvet tehát akkor használjuk megfelelően, ha az elkerülhetetlen helyzetekben alkalmazzuk.


2011. február 23., szerda

Régóta nem írtunk, és ennek oka van ...

...és nem az az oka, hogy semmi nem történik, hanem éppen az, hogy rengeteg minden. Persze lehet, hogy ezt csak én érzem így...
Hát először is, minden csütörtökön találkozunk. Volt ceremónia Jóllét is, és Szertartás is, elküldtük a legjobb kívánságainkat azoknak, akikről úgy szükségük van erre, és olvastunk Silo Üzenetéből is, pontosabban az Útból.
Egészen pontosan  következő mondatokat próbáltuk megfejteni:


"Ha azt hiszed, hogy az életed a halállal véget ér, akkor nincs értelme annak, amit gondolsz, amit érzel és amit cselekszel. Minden az ellentmondásban és a szétesésben végződik.
Ha azt hiszed, hogy az életed nem ér véget a halállal, akkor meg kell egyeznie annak, amit gondolsz, amit érzel és amit cselekszel. Mindennek az egység, az összhang felé kell haladnia."


Nem könnyű...pl. hogy mennyire sokkoló az embernek, és milyen misztikus is az, hogy valaki az egyik pillanatban létezik, és aztán a másik pillanatban már nem, és persze fordítva is, hogy az egyik pillanatban még nem létezik, és aztán meg igen. Silo tanításának a halálhoz való viszony központi témája...
Szó volt a valóságról is, hogy mennyire meghatározza  kultúra, a neveltetésünk, a kialakulásunk azt, hogy mit hogyan észlelünk valóságosnak, és persze még a csekélyke hatósugarú kevés számú érzékszervünk is korlátozza ezt. Mi van ha más kultúrákban az emberek teljesen másképpen strukturálják a valóságot, számukra más dolgok valóságosak, mint nekünk, és milyen érdekes lenne ezeket a határokat kitágítani, és újfajta módon szemlélni a világot. Ha pl. az embernek valamilyen nagyon erős tapasztalata van, akkor az nagyon valóságos, és hat rá, akkor is ha az esze azt mondja, hogy ez csak egy álom, vagy hallucináció. Szóval ilyenek mentek: klinikai halál, testen kívüli élmények, álmok, varázslók meg mindenféle, és főleg az, hogy vágysz-e olyan tapasztalatra, ami túlmutat a testen, túlmutat a halálon. Elég durva beszélgetés volt :)
...és ez még csak a legutolsó találkozó, amit leírtam...
Előtte volt a ceremónia a Szabadság téren, hogy kifejezzük szolidaritásunkat az egyiptomiakkal. Engem nagyon megérintett, részben azért is, mert voltak velünk itt élő egyiptomiak, és azért is mert ami zajlik most az arab világban az valami nagyon jelentős dolog, és nagyon szép volt ott állni a Szabadság (!) téren, és azt kívánni, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, és az ember felszabadulása irányába mutasson...
...szerveztünk vetítést az albertirsai Művelődési Házba, hogy bemutassuk a "szomszédainknak", a Mikebudai Park szomszédainak a Parkot, ezt a fajta szellemiséget, a terveinket. Éppen ideje volt, hiszen már egy éve ott a Park. Ez is nagyon különleges volt, és nagyon kedves volt mindenki már a plakátozás és szórólapozás során is, és aztán a résztvevők egy része eljött velünk a Parkba megnézni, teázni, beszélgetni, és kipróbálni egy ceremóniát, ami ahhoz a tapasztalathoz kapcsolódik, amiről a filmben és mindig annyi szó esik, ami összeköt, ami átalakít...
és most jön a következő vetítés mindjárt:  
március 4.  20.00 Vörösmarty Mozi

Aztán lesz szeminárium a belső erőről...aztán szeretnénk menni Törökországba, Üzenet közösségeket építeni, segíteni, tapasztalatokat szerezni. De majd belejövünk a blogírásba, és akkor nem kell így ömlesztve írni mindenről :) Köszönet Genti Zsuzsinak, aki segít, ő már profi ebben :)