2011. március 19., szombat

Önfelszabadítás találkozók a Parkban


Ahogy az a meghívóból is kiderül Önfelszabadítás találkozók indulnak a Parkban, amire mindenkit nagyon nagyon nagy szeretettel várunk. Foglalkozunk a relaxációval, lesz pszichofizika, önéletrajz írás, katarzis, transzferencia. És persze sok sok véleménycsere. Szóval gyertek minél többen! Ha valaki szeretné előre átlapozni, megnézni, hogy hogy is néz ki ez az egész, esetleg elkezdeni, akkor az bátran megteheti, mivel letölthető innen.

Második fejezet, melyben Brumi Mikebudára látogat.

Brumi a hétköznapi kismedve egy csütörtöki napon elhatározta, hogy részt vesz az erőszemináriumon… Akkor még nem tudta, mire vállalkozik. Csak azt tudta, hogy neki fontos, hogy ott legyen. Ez persze azt eredményezte benne, hogy szinte már erőszakosan akarta, hogy legyen erőszemi. Végül rájött, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás, így átgondolva a dolgokat arra jutott, hogy a mindennapos AKAROM AKAROM AKAROM helyett, most inkább a NYÍLT SZÍVVEL VÁROM „taktikára” vált. Szerdától már tűkön ült, pedig csak pénteken fél hatkor volt indulás. Persze- mivel fontos volt, hogy ne hagyjon megoldatlan ügyeket itthon- Brumi pénteken megpróbált mindent elintézni, hogy semmi ne nyomassza őt a négy napban. Ennek következtében rohangált fel alá a városban, takarított, bevásárolt, és jól elkésett az indulás időpontjáról. A lényeg a lényeg, hogy Brumi több kis hétköznapi medvével együtt, este hét után egy picivel, megérkezett Mikebudára.

A négy nap alatt pedig olyan tapasztalatokat szereztem, amiket bármennyire szeretnék leírni, nem tudok. Volt tapasztalatom az Erővel, felfedeztem akadályokat és kisütöttem feszültségeket-amiktől nevettem, sírtam sőt, még bukfenceztem is. A lényeg, hogy valami megváltozott. Valami mélyen és azt hiszem végérvényesen megváltozott bennem. Olyan szívesen lefestenémeltáncolnámversbefoglalnámelüvölteném. De azt hiszem nem tudom,éppen ezért csak a körülírással, netán egy hangulat átadásával próbálkozhatok. Azt viszont tudom, hogy mióta hazajöttünk óriási hálát érzek minden percben. Nagyon hálás vagyok… Hihetetlen más úgy felkelni reggelente, hogy ott van bennem a szándék, hogy tegyek valamit- és ettől a hétköznapi problémák egyre lényegtelenebbek lesznek. Hiszen ezután a négy nap után nem lehet komolyan venni egy zh-t, egy neheztelést, egy családi konfliktust. Persze kerülhetek újra ellentmondásos helyzetbe, de már ott lesz egy tapasztalat, egy szellemi állapot, amit bármikor előhívhatok. (Silo: A belső tekintet, XVIII fej. Az erő hatása és visszahatása)

Tehát Brumi a hétköznapi kismedve, folytatja megszokott kis életét… Egy tapasztalattal, egy élménnyel a szívében, ami lehetővé teszi számára, hogy a szürke hétköznapokban, szellemi kerítés nélkül is felismerje a jeleit annak, ami szent önmagában és körülötte. (Silo: Az Út)

2011. március 18., péntek

Csodák 2,5.

A tegnapi üzenet találkozón csináltunk egy Szertartást és aztán egy Jóllétet.
Sokat beszélgettünk a hétvégi elvonulásról.
Aztán pedig olvastunk a Könyvből.  Először folytatni akartuk ott, ahol az utolsó találkozón abbahagytuk. Azt hiszem a VIII. fejezet jött volna Az erő irányítása. Aztán felmerült, hogy olvassuk el az alapelveket. De aztán valahogy egy harmadik fejezetet olvastunk a belső állapotokról... biztos nem véletlenül...Nem másolom ide, mert egy elég hosszú fejezetet, és van egy nagyon szép kép, amit ez alapján készített Rafael Edwards és a címe az, hogy El arbol de la vida ( Az életfa)
 Valahogy nagyon tiszta lett, hoyg az ember mindig választ, mindig van legalább két út...az Igen és a Nem útja...Silo Madridban 1981-ben elmondott beszédének egy részlete jutott eszembe...ami gyakorlatilag egy nyilvános ceremónia volt. Ezt sem másolom ide, hanem inkább nézzétek meg videón, ha mondjuk eljöttök csütörtökön az egyik találkozóra...
Ja, azt elfelejtettem, hoyg tegnap kicist nemzetközi találkozó volt egy kicsit, mert az elején skype-on összekapcsolódtunk Ankarával, ott állomásozik Juci éppen, és ott vannak még jó páran Spanyolországból meg Hollandiából is, és persze török barátok is. Ott is azért szerveződnek találkozók, mindenféle események hogy Silo Üzenete eljusson azokhoz, akik keresnek.

Csodák 2. - A szellemi kerítés mögött

Elvonultunk...Mikebudára...ami már megint nem lesz ugyanaz a hely, mint volt :)
Volt belső erő, az biztos, mindannyian szereztünk érdekes, újszerű tapasztalatokat. Az az érzésem lett, hogy már semmi nem lesz olyan mint azelőtt. Persze többször volt már ez az érzésem és ez nem is azt jelenti, hogy a dolgok egyik pillanatról a másikra megváltoznak, csak hogy van itt egy tapasztalat, amit nem lehet meg nem is akarok ignorálni, mai folyamatosan működik bennem, és messze túlmutat a hétköznapi valóságon új terek és mélységek felé.

Kaptunk ajándékba egy szivárványt is hétfőn, sőt kettőt, nem is egyet


Nehéz leírni, hogy mik történtek ez alatt a négy nap alatt...de még az időjárás is megváltozott, mire visszatértünk a városunkba "fénylő homlokunkkal és fénylő kezeinkkel"
ebben az elvonulásban benne volt nagyon sok minden: olvastuk A belső tekintet, tanulmányoztuk a humanista pszichológia alapjait, a tudat működésének modelljét, átnéztük az erre épülő Önfelszabadítás rendszerét, és rengeteg Béke élményt, és Erő élményt csináltunk, megfigyelve a nehézségeket és akadályokat, hogy át tudjuk lépni, le tudjuk győzni ezeket. Ez egy nagyon módszeres munka. Mindezt nagyon kedvesen magunkkal és a többiekkel. Ebédnél és vacsoránál pedig mítoszok, mítoszok és mítoszok...hogy minél jobban bele tudjunk helyezkedni ebbe a másik világba, aminek a megtapasztalásához költői nyitottságra van szükség...

Huh, nagyon nagyon izgalmas ez az egész. Felfedezni ezt az erőt, a belső világunkat, a tudatszinteket, és megnyílik a végtelen...

"Ha lassan haladsz lépésről lépésre, elmélkedsz a mondottakon és a még elmondandókon, az értelemürességet értelemmé változtathatod. Nem közömbös, hogy mit kezdesz az életeddel, mely törvényeknek van alávetve, s melyben különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésedre. Én nem szabadságról beszélek neked. Felszabadulásról, mozgásról, folyamatról beszélek. A szabadságról nem mint valami nyugalomban lévő dologról beszélek neked, hanem mint fokozatos szabaddá válásról, ahogyan az szabadul fel a hátralévő út megtétele alól, aki városa felé közeledik. Tehát „az, amit tenni kell” nem egy távoli, érthetetlen és konvencionális erkölcstől függ, hanem törvényektől: az élet, a fény és a fejlődés törvényeitől. " ( A belső tekintet XIII. Az alapelvek)

Csodák 1.

Megint jön az ömlesztés, mert annyi minden történik...
Először is a Vörösmarty moziban alig fértünk el Az Andok bölcse vetítésén, én pl. a földön ültem, és nagyon élveztem nagy moziban nézni ilyen sok emberrel (legalább 120-an voltunk !!!). Mint mikor először néztük Attiglianoban az amfiteátrumban.
Volt beszélgetés a film után, ott amoziteremben, és utána csináltunk egy Szertartát. És valahogy minden olyan egyszerű és természetes volt, pedig nemis olyan sok idővel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hoyg ilyen dolgokat lehet csinálni, hoyg az emberek eljönnek, részt vesznek, érdeklődnek...szóval megnyílt valami...


Lesz egy nemzetközi weboldal, ahol majd lehet követni, hogy mikor hol mutatták be a filme. Most pl jött a hír, hogy Peruban az egyik egyetemen vetítik.
Mi is folytatjuk a vetítések szervezését...

Képeket nézegettem, és ezt a gyönyörűséget találtam...

Mindenféle képeket nézegettem Silóról, Parkokról, eseményekről, amelyek ott volttunk szerte a világban, és ez fölelevenített bennem egy csomó mély és különleges érzést. De ez a kép a kislányról Punta de Vacasban annyira varázslatos, hogy muszáj ide kitennem...mi ez? öröm? áhitat? csoda? szeretet? inspiráció? tisztaság?
nem tudom ezt a képet megindultság és valami mélyről jövő lágy nemtommilyen érzés nélkül nézni.
A lényeg a lényeg hoyg ezt most ide kiteszem, és aztán elkezdem leírni mik történtek az utolsó bejegyzés óta :)

2011. március 3., csütörtök

JÖN! JÖN! JÖN! Silo: Az Andok bölcse a Vörösmarty moziban

 


















Film egy nagy emberről, egy világméretű mozgalomról, a társadalmi és személyes átalakulás lehetőségéről: arról, hogy mit jelent emberivé tenni a Földet.

A film a tavaly elhunyt Mario Luis Rodriguez Cobos, ismertebb nevén Silo, illetve az általa ihletett HUmanista Mozgalom és más társadalmi szervezetek, közösségek történetét mutatja be.
Daniel Zuckerbrot, kanadai rendező és forgatókönyvíró személyes történetén keresztül elevenednek meg a világ különböző pontjain a békéért, az erőszakmentességért, a társadalmi igazságosságért indított kezdeményezések, valamint az ezek mögött húzódó mély belső tapasztalat és újfajta spiritualitás.