Második fejezet, melyben Brumi Mikebudára látogat.

Brumi a hétköznapi kismedve egy csütörtöki napon elhatározta, hogy részt vesz az erőszemináriumon… Akkor még nem tudta, mire vállalkozik. Csak azt tudta, hogy neki fontos, hogy ott legyen. Ez persze azt eredményezte benne, hogy szinte már erőszakosan akarta, hogy legyen erőszemi. Végül rájött, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás, így átgondolva a dolgokat arra jutott, hogy a mindennapos AKAROM AKAROM AKAROM helyett, most inkább a NYÍLT SZÍVVEL VÁROM „taktikára” vált. Szerdától már tűkön ült, pedig csak pénteken fél hatkor volt indulás. Persze- mivel fontos volt, hogy ne hagyjon megoldatlan ügyeket itthon- Brumi pénteken megpróbált mindent elintézni, hogy semmi ne nyomassza őt a négy napban. Ennek következtében rohangált fel alá a városban, takarított, bevásárolt, és jól elkésett az indulás időpontjáról. A lényeg a lényeg, hogy Brumi több kis hétköznapi medvével együtt, este hét után egy picivel, megérkezett Mikebudára.

A négy nap alatt pedig olyan tapasztalatokat szereztem, amiket bármennyire szeretnék leírni, nem tudok. Volt tapasztalatom az Erővel, felfedeztem akadályokat és kisütöttem feszültségeket-amiktől nevettem, sírtam sőt, még bukfenceztem is. A lényeg, hogy valami megváltozott. Valami mélyen és azt hiszem végérvényesen megváltozott bennem. Olyan szívesen lefestenémeltáncolnámversbefoglalnámelüvölteném. De azt hiszem nem tudom,éppen ezért csak a körülírással, netán egy hangulat átadásával próbálkozhatok. Azt viszont tudom, hogy mióta hazajöttünk óriási hálát érzek minden percben. Nagyon hálás vagyok… Hihetetlen más úgy felkelni reggelente, hogy ott van bennem a szándék, hogy tegyek valamit- és ettől a hétköznapi problémák egyre lényegtelenebbek lesznek. Hiszen ezután a négy nap után nem lehet komolyan venni egy zh-t, egy neheztelést, egy családi konfliktust. Persze kerülhetek újra ellentmondásos helyzetbe, de már ott lesz egy tapasztalat, egy szellemi állapot, amit bármikor előhívhatok. (Silo: A belső tekintet, XVIII fej. Az erő hatása és visszahatása)

Tehát Brumi a hétköznapi kismedve, folytatja megszokott kis életét… Egy tapasztalattal, egy élménnyel a szívében, ami lehetővé teszi számára, hogy a szürke hétköznapokban, szellemi kerítés nélkül is felismerje a jeleit annak, ami szent önmagában és körülötte. (Silo: Az Út)