A kérések estéje

A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt. Az mindenképp említést érdemel, hogy megnyílt Silo Üzenete közösségeinek találkozóhelye a XIII. Raoul Wallenberg utca 6-ban. Salitának nevezzük, mert így hívják Dél-Amerikában is, ahol az első ilyen helyek nyíltak, és mert olyan jól hangzik. Tehát egy utcával arrébb költöztünk, de a nevünk még nem változott. Itt több Üzenet-közösségnek is van találkozója, miénk továbbra is csütörtökönként van.

Ma volt az első Kérések estéje. Az ötletet, hogy megrendezzük egy nagyon egyszerű dolog ihlette: van egy módja annak, hogy kapcsolatot teremtsünk a bensőnkkel, és ott, valahol a szívünk mélyén azt kérjük, amire valóban szükségünk van. És mivel mindenkinek van olyan pillanat az életében, amikor úgy érzi, kérnie kell maga vagy mások számára, amikor úgy érzi, a megszokott válaszok, a hétköznapi rutincselekedetek már nem elegendőek, vagy amikor egyszerűen nem tudja, hogyan tovább, és mivel úgy tűnik, ez gyakran történik velünk és másokkal, miért is ne adjuk át ezt a tapasztalatot, hiszen, ha a mi életünkre olyan mély és jó hatással van - még ha nem is értjük, pontosan, miért -, könnyen lehet, hogy másoknak is hasznára válik.
Ennek a gyakorlatnak az előzményei felfedezhetők a különböző kultúrákban, általában a különböző vallások misztikus irányzatainál. Silo néhány éve azonban egy nagyon egyszerű formában adta tovább. Nincs szükség arra, hogy az ember hónapokra, hetekre vagy akár csak napokra is elvonuljon a világtól, és aszkéta módjára kizárólag ennek az imádságnak szentelje magát. Silo csak ennyit javasol:
"Bármikor napközben vagy az éjszaka folyamán vegyél egy mély levegőt és képzeld el, hogy ezt a
levegőt a szívedbe juttatod. Azután kérj erősen a magad és a szeretteid számára. Kérd erősen, hogy túllépj azon, ami ellentmondást okoz; kérd, hogy az életed egységes legyen. Ne tartson hosszú ideig ez a kis ima, ez a rövid kérés, mert elég, ha egy röpke pillanatra megszakítod azt, ami az életedben
történik, hogy megteremtsd ezt a kapcsolatot a bensőddel, hogy tisztaságot teremts az érzéseidben és
gondolataidban."
Így hát összegyűltünk a salitában ma este ismerősökkel, és olyanokkal, akikkel ma találkoztunk először, és miután egy ideig csendben elmélkedtünk róla, mi is az, amire valóban szükségünk van, többször végig csináltuk a gyakorlatot:  csukott szemmel mélyen belélegeztünk, kezünket a szívünkre téve elképzeltük, hogy a levegőt a szívünkbe juttatjuk, és ott kértünk magunk és mások számára. Aztán még egyszer, és még egyszer, és még egyszer... és belül egyre nagyobb lett a csend, és egyre erőteljesebb és tisztább a kérés, és egyre fényesebb a belső tér, és egyre mélyebb a megindultság. Ennyi, pár perc volt az egész, mégis úgy éreztem, mintha valami körülvenne minket, mintha valami furcsa, bizsergető "anyaggal" telne meg a légkör, és közel éreztem magam azokhoz, akik ott voltak, és azokhoz is, akiknek kértem. Szeretem ezt a megindultságot, amikor olyan belső helyeken járok, ahol összetalálkozok valamivel, ami számomra szent, és közben összetalálkozom a többiekkel is. A belső világomban haladok egyre mélyebbre, és mégis másokhoz kerülök közel. Persze sok kérdés felmerült. Kitől kérjünk? Mit kérjünk pontosan? Honnan tudjuk, hogy mi az, amire valóban szükségünk van? Ha másoknak kérünk, az hogyan "érhet el" hozzájuk?  Ezekre a kérdésekre mindenki megadja a maga válaszát, és idővel, ha valóban napi gyakorlattá teszi a kérést, talán egyre mélyebb megértésekhez jut el. Ezt a szabadságot is szeretem: hogy nem kell hinni semmiben, és nem kell gondolni semmit, és nem kell, hogy egyetértsünk, mert a szavak, a hitek és a gondolatok által úgysem fogunk soha olyan közel kerülni egymáshoz, mint amilyen mélyen össze tudunk kapcsolódni egy ilyen belső tapasztalatban.
Aztán sok minden történt még, mert nagyon finom sütiket ettünk, és beszélgettünk a tapasztalatokról, a kéréseinkről, egyesek még algát is ittak, de azért minden részletet nem akarok itt megosztani. A lényeg, hogy egy hónap múlva, május 18-án, 18 órától megint lesz Kérések estéje.

AZ ERŐ AKKOR JELENIK MEG, HA FENNTARTASZ EGY IRÁNYT, NEM PEDIG FORDÍTVA.

Az erőről beszélhetünk úgy, mint egy olyan tapasztalatról, amely egy bizonyos technika alkalmazásakor, különleges körülmények eredményeként mutatkozik meg, és valamilyen módon láthatóvá válik. Ugyanakkor lehet egy érzet is, ami bizonyos gyakorisággal elkezd feltűnni, amíg állandóvá és fejlődővé nem válik.

Mindez a hittől függ, a hit pedig attól függ, hogy kitartunk-e egy bizonyos irány mellett, amelybe cselekvéseink láncolatát visszük, akkor is, ha levertek vagyunk, akkor is, ha gyengének érezzük magunkat, akkor is, ha nincs energiánk stb.

Ha választasz egy utat, ami számodra megfelelőnek tűnik és kitartasz mellette, kitartasz akkor is, amikor egy nap leverten ébredsz, vagy amikor elhagy a párod, amikor megcsal, amikor valami szerelmi konfliktusod van, fenntartod, és mindent felteszel erre az irányra, akkor feltűnik egy jelenség, amit belső hitnek nevezünk. És ez a jelenség erőként mutatkozik meg. Minden azon múlik, hogy választasz-e egy irányt, és fenntartod-e, történjen bármi is.

És ne mondd ezt: ahhoz, hogy fenntarthassam az irányt, meg kell jelennie az erőnek. NEM. Éppen ellenkezőleg. Az erő megjelenésének a feltétele, hogy fenntarts egy irányt.

Az iránynak olyannak kell lennie, ami pozitív számodra és mások számára. Ha valaki alkoholista, és egy nap azt mondja, „nem iszom többé”, ez jó neki, és nyilván másokra is hatással lesz. Ha fenntartja az irányt, biztos, hogy az első napokban levert lesz, és nem jelenik meg az erő, egyedül fogja érezni magát, azt érzi majd, hogy magára hagyták a barátai, az ellenségei, Isten és az egész világ. De kitart az irány mellett…

Ezt az erőfeszítést meg kell tenni. Áttörni egy határt. Az agykéreg egy akarati erőfeszítése. Ez elkerülhetetlen.(Silo, 2000)

Silo Üzenete azoknak szól, akik a kudarcot hordozzák szívükben.

Silo'nun Mesajı kalbinde başarısızlığı taşıyanlar içindir.
Mindjárt megyek Törökországba, úgyhogy a találkozók Fanninál leszenk, de majd próbálunk skype-on részt venni...mint ahogy most Juci volt itt a találkozón vagyis ő Isztambulban, mi Budapesten és mégis együtt.
Csináltunk ceremóniákat, sok mindenkinek van szüksége jóllétre...
"Elzarándokultunk" Punta de Vacas-ba is. Meghallgattuk Silo első beszédét A szenvedés gyógyítását. Idemásolok egy részt: 

 Volt egyszer egy vándor, aki hosszú utazás előtt állt. Így hát szekér elé fogta a lovát, és nekivágott a hosszú útnak egy távoli cél felé, melynek eléréséhez egy meghatározott idő állt rendelkezésére. Lovát elnevezte Szükségnek, szekerét Vágynak, az egyik kereket Élvezetnek, a másikat pedig Fájdalomnak. A vándor tehát vezette szekerét jobbra, balra, mindig a cél felé tartva. Minél gyorsabban haladt a szekér, annál gyorsabban forogtak az Élvezet és a Fájdalom kerekei, hiszen egyazon tengelyhez voltak rögzítve, így vezetve a Vágy szekerét. Mivel az utazás hosszú volt, vándorunk elunta magát. Ezért aztán úgy döntött, hogy feldíszíti szekerét, megszépíti sok gyönyörűséggel. Úgy is tett. Ám minél szebben lett feldíszítve a Vágy szekere, annál nehezebb lett a Szükség számára. Így a kanyarokban és a meredek dombokon a szegény állat teljesen kimerült, és nem tudta tovább húzni a Vágy szekerét. A homokos utakon az Élvezet és a Szenvedés kerekei a talajba mélyedtek. Így a vándor egy napon kétségbeesett, mert az út nagyon hosszú volt, és ő oly messze volt céljától. Azon az estén úgy döntött, hogy elmélkedni fog, és ekkor meghallotta öreg barátja nyerítését. Megértette az üzenetet, és másnap reggel leszedte a díszeket, megfosztotta a szekeret súlyaitól, és ezen a reggelen nagyon korán vidáman ügetésre fogta lovát, és megindult úti célja felé. Azonban addigra már pótolhatatlan időt veszített. Aznap este újra gondolkodóba esett, és barátja új figyelmeztetéséből megértette, hogy ezúttal kétszerte nehezebb feladat vár rá, mely lemondást jelent. Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön, amíg célba nem ért.

Tovább a teljes beszédre
és még egy a megbékélésről

Mi a vágy? Mit jelent az, hogy emeld fel a vágyaidat? Mi az a cél, ahová a lovas is tart? 
Az egész beszélgetés  abból a mondatból indult, amin a Szertartás alatt meditáltunk: 
Tanuld meg legyőzni a fájdalmat és a szenvedést magadban, a hozzád közelállókban és az emberi társadalomban. ( Silo Üzenete, Az Út) 

Ez a mi témánk...nagyon érdekes ezen elmélkedni...

Önfelszabadítás találkozók a Parkban

Ahogy az a meghívóból is kiderül Önfelszabadítás találkozók indulnak a Parkban, amire mindenkit nagyon nagyon nagy szeretettel várunk. Foglalkozunk a relaxációval, lesz pszichofizika, önéletrajz írás, katarzis, transzferencia. És persze sok sok véleménycsere. Szóval gyertek minél többen! Ha valaki szeretné előre átlapozni, megnézni, hogy hogy is néz ki ez az egész, esetleg elkezdeni, akkor az bátran megteheti, mivel letölthető innen.

Második fejezet, melyben Brumi Mikebudára látogat.

Brumi a hétköznapi kismedve egy csütörtöki napon elhatározta, hogy részt vesz az erőszemináriumon… Akkor még nem tudta, mire vállalkozik. Csak azt tudta, hogy neki fontos, hogy ott legyen. Ez persze azt eredményezte benne, hogy szinte már erőszakosan akarta, hogy legyen erőszemi. Végül rájött, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás, így átgondolva a dolgokat arra jutott, hogy a mindennapos AKAROM AKAROM AKAROM helyett, most inkább a NYÍLT SZÍVVEL VÁROM „taktikára” vált. Szerdától már tűkön ült, pedig csak pénteken fél hatkor volt indulás. Persze- mivel fontos volt, hogy ne hagyjon megoldatlan ügyeket itthon- Brumi pénteken megpróbált mindent elintézni, hogy semmi ne nyomassza őt a négy napban. Ennek következtében rohangált fel alá a városban, takarított, bevásárolt, és jól elkésett az indulás időpontjáról. A lényeg a lényeg, hogy Brumi több kis hétköznapi medvével együtt, este hét után egy picivel, megérkezett Mikebudára.

A négy nap alatt pedig olyan tapasztalatokat szereztem, amiket bármennyire szeretnék leírni, nem tudok. Volt tapasztalatom az Erővel, felfedeztem akadályokat és kisütöttem feszültségeket-amiktől nevettem, sírtam sőt, még bukfenceztem is. A lényeg, hogy valami megváltozott. Valami mélyen és azt hiszem végérvényesen megváltozott bennem. Olyan szívesen lefestenémeltáncolnámversbefoglalnámelüvölteném. De azt hiszem nem tudom,éppen ezért csak a körülírással, netán egy hangulat átadásával próbálkozhatok. Azt viszont tudom, hogy mióta hazajöttünk óriási hálát érzek minden percben. Nagyon hálás vagyok… Hihetetlen más úgy felkelni reggelente, hogy ott van bennem a szándék, hogy tegyek valamit- és ettől a hétköznapi problémák egyre lényegtelenebbek lesznek. Hiszen ezután a négy nap után nem lehet komolyan venni egy zh-t, egy neheztelést, egy családi konfliktust. Persze kerülhetek újra ellentmondásos helyzetbe, de már ott lesz egy tapasztalat, egy szellemi állapot, amit bármikor előhívhatok. (Silo: A belső tekintet, XVIII fej. Az erő hatása és visszahatása)

Tehát Brumi a hétköznapi kismedve, folytatja megszokott kis életét… Egy tapasztalattal, egy élménnyel a szívében, ami lehetővé teszi számára, hogy a szürke hétköznapokban, szellemi kerítés nélkül is felismerje a jeleit annak, ami szent önmagában és körülötte. (Silo: Az Út)

Csodák 2,5.

A tegnapi üzenet találkozón csináltunk egy Szertartást és aztán egy Jóllétet.
Sokat beszélgettünk a hétvégi elvonulásról.
Aztán pedig olvastunk a Könyvből.  Először folytatni akartuk ott, ahol az utolsó találkozón abbahagytuk. Azt hiszem a VIII. fejezet jött volna Az erő irányítása. Aztán felmerült, hogy olvassuk el az alapelveket. De aztán valahogy egy harmadik fejezetet olvastunk a belső állapotokról... biztos nem véletlenül...Nem másolom ide, mert egy elég hosszú fejezetet, és van egy nagyon szép kép, amit ez alapján készített Rafael Edwards és a címe az, hogy El arbol de la vida ( Az életfa)

 

 Valahogy nagyon tiszta lett, hoyg az ember mindig választ, mindig van legalább két út...az Igen és a Nem útja...Silo Madridban 1981-ben elmondott beszédének egy részlete jutott eszembe...ami gyakorlatilag egy nyilvános ceremónia volt. Ezt sem másolom ide, hanem inkább nézzétek meg videón, ha mondjuk eljöttök csütörtökön az egyik találkozóra...

Ja, azt elfelejtettem, hoyg tegnap kicist nemzetközi találkozó volt egy kicsit, mert az elején skype-on összekapcsolódtunk Ankarával, ott állomásozik Juci éppen, és ott vannak még jó páran Spanyolországból meg Hollandiából is, és persze török barátok is. Ott is azért szerveződnek találkozók, mindenféle események hogy Silo Üzenete eljusson azokhoz, akik keresnek.

Csodák 2. - A szellemi kerítés mögött

Elvonultunk...Mikebudára...ami már megint nem lesz ugyanaz a hely, mint volt :)
Volt belső erő, az biztos, mindannyian szereztünk érdekes, újszerű tapasztalatokat. Az az érzésem lett, hogy már semmi nem lesz olyan mint azelőtt. Persze többször volt már ez az érzésem és ez nem is azt jelenti, hogy a dolgok egyik pillanatról a másikra megváltoznak, csak hogy van itt egy tapasztalat, amit nem lehet meg nem is akarok ignorálni, mai folyamatosan működik bennem, és messze túlmutat a hétköznapi valóságon új terek és mélységek felé.

Kaptunk ajándékba egy szivárványt is hétfőn, sőt kettőt, nem is egyet

Nehéz leírni, hogy mik történtek ez alatt a négy nap alatt...de még az időjárás is megváltozott, mire visszatértünk a városunkba "fénylő homlokunkkal és fénylő kezeinkkel"
ebben az elvonulásban benne volt nagyon sok minden: olvastuk A belső tekintet, tanulmányoztuk a humanista pszichológia alapjait, a tudat működésének modelljét, átnéztük az erre épülő Önfelszabadítás rendszerét, és rengeteg Béke élményt, és Erő élményt csináltunk, megfigyelve a nehézségeket és akadályokat, hogy át tudjuk lépni, le tudjuk győzni ezeket. Ez egy nagyon módszeres munka. Mindezt nagyon kedvesen magunkkal és a többiekkel. Ebédnél és vacsoránál pedig mítoszok, mítoszok és mítoszok...hogy minél jobban bele tudjunk helyezkedni ebbe a másik világba, aminek a megtapasztalásához költői nyitottságra van szükség...

Huh, nagyon nagyon izgalmas ez az egész. Felfedezni ezt az erőt, a belső világunkat, a tudatszinteket, és megnyílik a végtelen...

"Ha lassan haladsz lépésről lépésre, elmélkedsz a mondottakon és a még elmondandókon, az értelemürességet értelemmé változtathatod. Nem közömbös, hogy mit kezdesz az életeddel, mely törvényeknek van alávetve, s melyben különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésedre. Én nem szabadságról beszélek neked. Felszabadulásról, mozgásról, folyamatról beszélek. A szabadságról nem mint valami nyugalomban lévő dologról beszélek neked, hanem mint fokozatos szabaddá válásról, ahogyan az szabadul fel a hátralévő út megtétele alól, aki városa felé közeledik. Tehát „az, amit tenni kell” nem egy távoli, érthetetlen és konvencionális erkölcstől függ, hanem törvényektől: az élet, a fény és a fejlődés törvényeitől. " ( A belső tekintet XIII. Az alapelvek)